Ittzés István

Ittzés István evangéliumi lelkész tanításait és prédikációt láthatjuk és hallgathatjuk.

 

 

Evangélizáció Ittzés István 01
Evangélizáció Ittzés István 02
Evangélizáció Ittzés István 03
Evangélizáció Ittzés István 04
Evangélizáció Ittzés István 05

Evangélizáció Ittzés István 01

Ron McKenzie - Miért engedte ezt meg Isten?

Gyakran hallom, hogy a keresztyének felteszik ezt a kérdést, amikor valami baj történik. Amikor egy csecsemő váratlanul meghal vagy egy komoly szolgálattal rendelkező fiatal keresztyén meghal, szinte biztos, hogy a keresztyének fel fogják tenni a kérdést: "Miért engedte ezt meg Isten?"

 

Megértem a bánatukat és zavarodottságukat, de gyűlölöm ezt a kérdést. Ez sértés Istenre nézve! Ez tiszteletlenség Istennel szemben! Ő ezt nem érdemelte ki! Amikor ezt a kérdést hallom mindig összerezzenek.

 

Amikor valami baj történik a keresztyéneknek a következő kérdést kellene feltenniük: "Miért engedte meg ezt a gyülekezet?" Kicsit bővebben erről!

 

-----------------------

 

Egy dologgal kell tisztában lennünk. Nem Isten az, aki megenged dolgokat és nem is a gonosz!

 

Isten egy csodálatos világot teremtett. Nem volt tragédia és a gonosznak nyoma sem volt abban. Isten egy csodálatos világot teremtett az emberiség számára és az embert ruházta fel azzal a felelősséggel, hogy uralkodjon a teremtett dolgok felett.

 

Amikor Ádám és Éva bűnbe esett, ezzel behívták a bűnt és a gonoszt a világba. Nem Isten engedte meg azt. Nem állíthatta azt meg, mert az embereknek adott hatalmat a világ felett, ezért Isten keze meg volt kötve. Ez azt jelenti, hogy az emberek a felelősek mindenért, ami a földön történik. Amikor bármi tragédia történik, nem azt kellene kérdezni, hogy „miért engedte meg Isten azt”(?), hanem azt, hogy „miért engedték meg azt az emberek”?

 

De többről van itt szó. Isten nem egyszerűen csak hátradőlt és nézi, hogy az emberek töméntelen rossz dolgot cselekszenek a földön. Elküldte a Fiát, Jézust, hogy rendezze le a bűn és a gonosz kérdését a földön. Jézus meghalt a kereszten és kifizette a bűnért az árat. Halálával és feltámadásával lerombolta a gonosz erejét. Jézus kiárasztotta a Szent Szellemet a gyülekezetre hatalommal és erővel ruházva fel bennünket, amire szükségünk van a gonosz befolyásának megsemmisítéséhez a földön.

 

Isten megadott a gyülekezetnek mindent, ami ahhoz szükséges, hogy lerombolja a gonosz erejét. Ezért, amikor valami rossz dolog történik a földön, nem azt kellene kérdeznünk, miért engedte meg Isten azt, mert valójában nem Ő engedte meg. Ő a gyülekezetnek adta azt a hatalmat és erőt, ami a rossz dolgok megelőzéséhez szükséges, ezért nem okolhatjuk Őt.

 

Nem okolhatjuk a gonoszt sem. A gonosz egy pusztító és gyilkos, de az ezzel kapcsolatos joga a kereszten megsemmisítésre került. Isten azonban tudomásul veszi az általa felállított játékszabályokat, tudniillik, hogy a gonosz egy csaló és megszerezheti a hatalmat, amikor arra lehetőséget kap. Benyomul bizonyos területekre, amire nem lenne joga, ha a gyülekezet nem engedné azt meg neki. Ha képes gonosz dolgokat tenni, az azért van, mert a gyülekezet megengedi azt. Amikor tragédia történik, egyetlen tisztességes kérdés lehetséges: "Miért engedte azt meg a gyülekezet?"

 

Sajnálatos módon mindenféle hazugságot elhiszünk, hogy elhárítsuk magunktól a felelősséget:

 

- rossz dolgok mindig történnek,

 

- ilyen az élet,

 

- örökletes betegsége volt,

 

- a gonosz addig nem győzhető le, míg Jézus vissza nem jön.

 

Elfogadjuk ezeket a hazugságokat ahelyett, hogy szembenéznénk azzal az igazsággal, hogy Isten minden szükséges dologgal ellátta a gyülekezetet a gonosz legyőzéséhez. A gonosz dolgok nem egyszerűen csak úgy megtörténnek, hanem azért történnek meg, mert hibázunk abban, hogy mindent megtegyünk, amit Isten nekünk adott.

 

Tudjuk, hogy Isten egy csodálatos világot teremtett számunkra és mindent megadott a népe számára, amire szüksége van, hogy megtisztítsa azt és egy olyan csodálatos hellyé tegye, mint milyennek Ő eltervezte: kicsit se legyünk arcátlanok Istent hibáztatni, amikor bajba jutunk. Amikor azt kérdezzük: „Miért engedte meg Isten azt?" - azzal azt mondjuk ki, hogy Jézus keresztáldozata nem volt elegendő, vagy, hogy a Szent Szellem nem rendelkezik elegendő erővel ahhoz, hogy megtisztítsa ezt a világot. Veszélyes játék Istent hibáztatni a bajainkért.

 

Ha egy keresztyén fiatalon meghal, azt nem Isten engedte meg. Az mindig azért történik meg, mert a gyülekezet megengedte. Sok lehetséges módja van annak, hogy miképpen engedjük meg, hogy a bajok megtörténjenek:

 

- a gyülekezet nem ragadta meg az evangélium hatalmát az emberek számára megengedve ez által a gonosznak, hogy teret kapjon közöttük,

 

- a gyülekezet nem biztosított elegendő szellemi védelmet a támadás alá került személy számára,

 

- a gyülekezet nem tudott győzelmet aratni meghalt személy gyógyulásáért vívott harcban,

 

- a gyülekezet nem tanúsított elegendő ellenállást adott személy részére a gonosz ismételt támadásával szemben,

 

- a gyülekezet beengedett valakit olyan harcokba, amire nem volt felkészítve, hogy győztes lehessen,

 

- a gyülekezet megengedte valakinek, hogy egyedül maradjon, amikor emberekre lett volna szüksége körülötte, hogy védelmet biztosítsanak számára.

 

- a gyülekezet megengedte, hogy tudatában legyen, hogy egy harcba megy bele.

 

Ezért, amikor a tragédia bekövetkezik, nem kérdezhetjük azt, hogy „miért engedte meg Isten azt”? Helyette azt kellene kérdeznünk, hogy miért engedtük meg mi, hogy ez megtörténjen? Kérnünk kellene Istent, hogy tanítson minket, mint gyülekezetet, hogy bizonyosak lehessünk, hogy ezek a dolgok a jövőben ne történjenek meg velünk.

 

 

Fordította: Abonyi Sándor

http://kingwatch.co.nz/Church_Ministry/why_god_allow.htm

 

 

"... sötétségből világosság ragyogjon..."

Megemlékezés a reformáció emlékünnepén

 


Zac Poonen: Isten tökéletes terve a kudarcot vallók számára

(The Purpose of Failure című könyv 2. része)

 

Sok olyan atyafi és nőtestvér van, akik úgy gondolják, hogy ők Isten tökéletes tervét az ő életükre nézve már nem tölthetik be, mert vétkeztek életükben és Isten előtt kudarcot vallottak.

Nézzük meg, mit szól ehhez az Írás, és ne hagyatkozzunk a sajátmagunk logikájára.

Lássuk először is, hogyan kezdődik a Biblia.

„Kezdetben teremtette Isten a Mennyet és a Földet” (1.Móz. 1,1). A Menny és a Föld bizonyosan tökéletes volt, amikor Isten megteremtette, mert az Ő kezéből nem kerül ki semmi tökéletlen és hibás.

De az Isten által teremtett angyalok egy része elszakadt Tőle. Erről Ézs. 14,11-15 és Ez. 28,13-18 ír. Ebben az időben változott át a Föld állapota pusztává és üressé, ahogy az 1.Móz. 1,2. versben van írva.

Ezután 1.Móz. 1. leírja, hogyan készített Isten a puszta és üres anyagból valami oly gyönyörűt, amiről Ő maga mondja, hogy „nagyon jó” (1.Móz. 1,31). 1.Móz. 1,2-3 versekben azt olvassuk, hogy Isten Szelleme lebegett a Föld felett, és Isten kimondta a Szavát – és az létrehozta az új állapotot.

Mi ennek az üzenete ma számunkra?

Egyszerűen az, hogy mindegy milyen súlyos kudarcot vallottunk vagy mekkora a káosz az életünkben: Isten még mindig képes az Ő Szelleme és a Szava által életünket győzelmessé tenni.

Istennek volt egy tökéletes terve a Menny és a Föld számára, amikor azokat alkotta. De tervét Lucifer kudarca félretolta. Isten azonban megváltoztatta a Mennyet és a Földet és a káoszból valami „nagyon jót” teremtett.

Most nézzük meg, mi következett mindjárt utána.

Isten megteremtette Ádámot és Évát, és kezdődött elölről. Istennek az ő számukra is bizonyosan megvolt a tökéletes terve, amelyben a bűneset nem volt benne, azaz hogy egyenek a jó és gonosz ismeretének fájáról. Ők azonban ettek a tiltott fáról, és ezzel keresztezték Isten voltaképpeni tervét magukra nézve, bármennyire pontos is volt ez a terv.

A logika azt mondja nekünk, hogy ők Isten tökéletes tervét a továbbiakban már nem tölthették be. És mégis azt látjuk, hogy amikor Isten a kertben keresi őket, nem azt mondja nekik, hogy most megkapják az Ő második legjobb tervét életükre vonatkozóan. Nem. Ő megígéri nekik 1.Móz. 3,15-ben, hogy az asszony magva a kígyó fejét széttapossa. Ez egy ígéret volt arra nézve, hogy Krisztus a világ bűneiért meg fog halni és a Sátánt a Golgotán le fogja győzni.

Tudod ezeket a gondolatokat logikusan követni?

Tudjuk azt, hogy Krisztus halála öröktől fogva része volt Isten tervének: „…a megölt Bárány életkönyvébe a világ fundamentuma letételétől fogva. (Jel. 13,8). De tudjuk azt is, hogy Krisztus csak azért halt meg, mivel Ádám és Éva vétkezett és ezzel Isten tervét keresztezte. Így levonhatjuk azt a logikus végkövetkeztetést, hogy Istennek az a tökéletes terve, hogy Krisztust elküldje, hogy a világ bűneiért meghaljon, végbement, beteljesedett, de nem Ádám bűne ellenére, hanem Ádám bűne miatt! Isten szeretetét nem láthattuk volna meg a Golgota keresztjén, ha Ádám bűne nem lett volna.

Ez összezavarja a logikánkat, azért mondja az Írás is, hogy „ne hagyatkozzunk a magunk értelmére” (Példabeszédek 3,5-ből).

Ha Isten matematikai logika szerint munkálódna, akkor nekünk, keresztényeknek azt kellene mondanunk, hogy Istennek az csak a második legjobb terve volt, amikor Krisztus a Földre jött. De istenkáromlás lenne ilyet mondani. Ez Isten tökéletes tervének volt a része az ember számára. De mivel Isten mindenható és örökkévaló, és mivel Ő a véget kezdettől fogva ismeri, és mivel Ő mindig halkan és szeretettel tervez értünk, a mi emberi logikánk kudarcot vall, ha az Ő eljárását a magunk gondolkodásmódja szerint próbáljuk megmagyarázni.

Isten útjai nem a mi útjaink, az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. A különbség oly nagy, mint a Menny és a Föld távolsága (Ézs. 55,8-9). Úgyhogy az a jó számunkra, ha a magunk „okos” indoklásait és a logikánkat félretesszük, amikor Isten útjait igyekszünk megérteni.

Mi akkor az az üzenet, amit Isten most továbbítani akar nekünk, közvetlenül a Biblia kinyitott lapjairól? Egyszerűen az, hogy Ő azt az embert felveheti, aki kudarcot vallott, és belőle valami dicsőségest, győztest készíthet, és rajta mindennek ellenére tökéletes tervét beteljesítheti.

Isten üzenete az emberekhez az – és ezt nem szabad elfelejtenünk soha – hogy: Ő képes azt az embert, aki folyvást kudarcot vallott, tökéletes tervében részesíteni, nem Isten második legjobb tervében, hanem Isten legjobb tervében.

Arról van szó, hogy a mi emberi kudarcunk is része Isten tökéletes tervének, hogy az embert néhány felejthetetlen leckével tanítsa. Ez az emberi logika számára megfoghatatlan, mivel Istent annyira nem ismerjük.

Isten csak töredelmes férfiakat és nőket tud használni. Annak hogy megtörjön minket, egyik módja az állandó botlásaink által történik.

Istennek az az egyik legnagyobb problémája velünk, hogy minket olyannyira meg akar áldani, hogy áldása ne fuvalkodtasson fel bennünket, ne váljunk büszkévé. Ha legyőzhetjük dühünket és erre büszkék vagyunk, akkor még mélyebbre zuhantunk, mint ahol voltunk! Istennek kell bennünket a győzelemkor alázatban tartani.

A bűn fölötti valódi győzelemre csak a legmélyebb alázatban juthatunk el. A vereségeknek, amikben még annyiszor részünk van, az a céljuk, hogy önbizalmunkat összetörjék. Annyira, hogy meggyőződjünk róla, hogy Isten megsegítő kegyelme nélkül nem győzhetünk a bűn fölött. Ha majd azután valódi győzelmünk lesz, sohasem kérkedhetünk vele.

Azonkívül nem tudhatunk másokat lenézni, ha magunk is folyvást kudarcot vallottunk. Azokkal, akik elestek, együtt tudunk érezni, mert megismertük tulajdon hústestünk gyengeségét a sajátmagunk számtalan kudarcán keresztül. „Elnézők lenni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mert mi magunk is erőtlenséggel vagyunk körülvéve” (Zsid. 5,2-ből).

Egy logikusan gondolkodó ember, ha ilyen üzenetet hallgat, azt mondhatja: „Akkor vétkezzünk még többet, hogy abból jó származzon!”

Róma 3,7-8 ezekkel a szavakkal válaszol az ilyen embernek: „ha pedig Isten való(igaz)sága az én hazugságom által gyarapodott (növekedett) az Ő dicsőségére, miért ítélnek el engem továbbra is mint bűnöst? és talán ahogyan vádolnak is minket, és ahogyan némelyek hangoztatják is, hogy mi így beszélünk: tegyünk rosszat, hogy jó származzék (jöjjön ki) belőle, az ilyeneket méltán (igazságosan) éri az ítélet.”

Nem, mi nem azt hirdetjük, hogy vétkezzünk, hogy abból jó származzon. Azt sem mondjuk, hogy húzzunk hasznot Isten kegyelméből és szabad akarat szerint dacosan legyünk engedetlenek. Azt sem mondjuk, hogy nem fogjuk learatni azt, amit vetettünk. Nem.

Azt viszont mondjuk, hogy az emberi logika nem foghatja fel Isten kegyelmét az elesett emberhez.

Semmi sem lehetetlen Istennek, még az sem, hogy minket az Ő tökéletes akaratába visszavigyen miután folyvást és szörnyen kudarcot vallottunk. Egyedül a mi hitetlenségünk gátolhatja Őt meg ebben.

Ha azt mondod: „De én már oly sokszor kudarcot vallottam. Lehetetlen Istennek engem most már visszavinni az Ő tökéletes tervébe”, akkor Istennek is lehetetlen lesz, mivel TE nem hiszel abban, amit Ő érted tehet. Jézus azonban azt mondta, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy megtegye értünk – amennyiben hisszük azt.

„Legyen a te hited szerint” – ez Isten törvénye minden helyzetben (Mát. 9,29). Azt fogjuk megnyerni, amihez van hitünk. Ha úgy hisszük, hogy valamit lehetetlen Istennek megtenni a mi életünkben, akkor az nem is lesz meg.

Talán Krisztus ítélőszéke előtt meglátod majd, hogy egy másik hívőnek, aki az életében egy sokkal nagyobb káoszt okozott magának, mégis beteljesedett Isten tökéletes terve az ő életére nézve – egyszerűen azért, mert ő hitte, hogy Isten az ő életének cserepeit megint összeszedheti és abból valami „nagyon jót” készíthet.

Milyen sajnálkozásod lesz majd életedre nézve ama napon, amikor felismered, hogy nem a hibáid voltak azok (teljesen minden hogy mennyi volt), amelyek Isten tervét keresztezték, hanem a te hitetlenséged!

A tékozló fiú története, aki annyi évet eltékozolt, mutatja, hogy Isten a legjobbját éppen a kudarcot vallottnak adja. Az apa azt mondta: „Hozzátok gyorsan a legjobb ruháimat”, egy olyannak, aki őt oly közönséges módon otthagyta. Ez az evangélium üzenete – egy új kezdés, nem csak egyszer, hanem mindig újra és újra – mert Isten senkiről sem mond le.

A gazdáról szóló példázat, aki elment, hogy munkásokat vegyen fel a szőlőjébe (Mát. 20,1-16) ugyanezt az üzenetet tanítja. Azokat az embereket fizette ki először, akik a tizenegyedik órában álltak szolgálatba. Más szavakkal, azok a munkások, akik életük 90 százalékát eltékozolták, és semmi örökre megmaradót nem tudtak véghezvinni, még mindig tudtak valami győzelmes dolgot Istenért tenni életük maradék 10 százalékában. Ez egy hihetetlen bátorítás mindazok számára, akik kudarcot vallottak.

„Azért jelent meg Isten Fia, hogy az vádló munkáit lerontsa” (1.Ján. 3,8).

Ez a vers tulajdonképpen azt jelenti, hogy Jézus azért jött el, hogy „kioldozza életünk fonalán levő összes csomót, amiket az ördög kötözött”. Képzeld el a következőt: Amikor megszülettünk, Isten mindegyikünknek adott egy tiszta feltekert gombolyagot. Amikor aztán folytatódott életünk, elkezdtük letekerni a fonalat és csomókat hoztunk létre, azaz vétkeztünk. Ma, sok évvel azután, hogy a fonalat összekuszáltuk, kétségbeesünk, ha ezernyi csomót látunk a fonalunkon. De az Úr Jézus eljött, „hogy kioldja a csomókat, amiket az ördög életünkben kötött”. Úgyhogy van még remény a legjobban összecsomózott fonalú emberek számára is. Az Úr mindegyik csomót kioldozza és megint egy tökéletesen feltekert gombolyagot ad vissza a kezedbe.

Ez az evangélium üzenete: Újra kezdheted.

Azt mondod: „Ez lehetetlen!” Nos, akkor hited szerint fog történni veled. A te esetedben lehetetlen lesz. De hallok másvalakit, akinek élete rosszabbul néz ki, mint a tied, így szólni: „Igen, én elhiszem, hogy Isten ezt meg fogja tenni bennem.” Annak is a hite szerint lesz. Az ő életében beteljesedik Isten tökéletes terve.

Jeremiás 18,1-6-ban Isten beszéde hangzik Jeremiáshoz egy gyakorlati példán keresztül. Jeremiásnak el kellett mennie a fazekas házához, aki éppen egy edényt készített. „De az edény rosszul sikerült a fazekas kezében.” És mit tett a fazekas? „Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogy azt jónak látta”.

Azután következett a példa alkalmazása (6. vers) „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, ……… , mint ez a fazekas?” – hangzott az Úr kérdése. (Tedd be a saját nevedet a pontozott vonal helyére, és megkapod Isten hozzád intézett kérdését.) Ha megvan életedben az Istennek tetsző szomorúság és gyász vétked miatt, akkor, ha bűneid vérpirosak is, nem csupán hófehér lesz szíved, ahogy az ószövetségben ígérve van (Ézs. 1,18) – hanem Isten az újszövetségben még többet ígér: „A te bűneidről többé nem emlékezem meg (Zsid. 8,12)”.

Az mindegy, hogy mik a vétségeid, vagy hibáid, Istennel újra kezdheted. Még akkor is, ha múltadban már ezerszer újra kezdted, és megint kudarcot vallasz, akkor ma ezeregyedszerre új kezdetet tehetsz. Isten életedből még mindig valami diadalmas dolgot hozhat ki. Ha van élet, akkor van reménység. Ne szűnj meg tehát Istenben bízni. Ő sok hatalmas dolgot megtehet gyermekeiért, nem azért mert ők a múltban kudarcot vallottak, hanem azért, mivel most bíznak Benne.

Adjunk tehát dicsőséget Istennek, mivelhogy erős a hitünk (Róma 4,20). Bízzunk hát Benne a következő napokban minden olyan dologban, amiket eddig lehetetlennek tartottunk.

Minden embernek, akár fiatal, akár idős, lehet reménysége, mindegy hogy milyen gyakran vallott kudarcot a múltban, amennyiben hibáját beismeri, alázatos lesz, és Istenbe veti bizalmát.

Tanulhatunk is hibáinkból, és ezzel előmozdítjuk, hogy Isten tökéletes akarata a mi életünkre nézve beteljesedjen.

A következő korszakokban pedig példákul használhat Isten bennünket arra, hogy Ő a totális kudarcot vallókkal mit megtehetett. Akkor meg fogja mutatni, hogy Ő mit tehetett bennünk „kegyelmének mérhetetlen gazdagsága által, irántunk való jóságából Krisztus Jézusban” (Ef. 2,7). Halleluja!

Ámen és Ámen

 

Forrás:

Christian Fellowship Church – Bangalore, India

www.cfcindia.com

Ne a testetek irányítson

Ne a testetek irányítson

RÓMAIAKHOZ 6:15–16

15Mit tegyünk hát? Vétkezzünk, mivel már nem a Törvény, hanem a

kegyelem  uralma alatt élünk? Semmiképpen! 16Nem tudjátok, hogy akinek a

szolgálatára odaszánjátok magatokat, annak szolgaként kell majd engedelmeskednetek?

Igen, ha a bűnt szolgáljátok, akkor az ő rabszolgái vagytok —

ennek pedig halál az eredménye!

 

(Ez megnyilvánul az életünkben is depresszióként, kilátástalanságban, rosszkedvben stb.)

 

(Mi a bűn? A test kívánságai: Tisztátalanság, kicsapongás, bálványimádás, indulatoskodás, veszekedés, irigység, részegeskedés.

 

Valamint :1 János 2:15-16 Ne szeressétek ezt a világot!

15Ne szeressetek ezt a vilagot, se a vilag dolgait! Aki ezt a vilagot szereti,

az nem szereti az Atya-Istent. 16Ezek azok a gonosz dolgok, amik a

vilagban vannak:

olyan dolgokat kívánunk, amik bűnös természetünknek tetszenek,

megkívánjuk azokat a bűnos dolgokat, amiket megláttunk,

büszkék vagyunk arra, amink van.)

 

 

Ha viszont Istennek engedelmeskedtek,

annak az lesz az eredménye, hogy Isten elfogad benneteket.

(szellemed felelevenedik! Nem leszel depressziós, reményt kapsz és bízhatsz!)

(Szellemben járjatok ami: Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, jóság, hűség, szívesség, szelídség, mértékletesség.)

Minden nap feszítsétek meg a testeteket, ne engedjetek kívánságainak. Ha megbotlotok is álljatok fel, valljátok meg bűnötöket Istennek, mert Ő hű és igaz és megbocsájt nektek!

Falling Plates

Zac Poonen: A szellemi erő titka

Amikor Isten kihívta az izraelitákat Egyiptomból, kijelölte számukra a Kánaánba vezető utat. Izrael népe csak úgy találhatta meg ezt az utat, ha nappal a felhőt-, éjjel pedig a tűzoszlopot követte, napról napra. Isten minden megváltott gyermeke számára, lábnyomnyi utat készített. Ezen az úton azonban csak akkor követhetik Őt, ha minden nap Vele járnak. Ha minket tényleg az foglalkoztat minden nap, mi is Isten célja velünk, akkor tanuljuk meg a Vele járást. Ez azt is eredményezi, hogy megtanulunk a  Sátánnak nap – mint – nap ellenállni. Ahogyan a tolvajok a gazdagok házaiba törnek be, nem pedig a szegény emberek házába, úgy a Sátán is elsősorban a szellemiekben gazdagabb hívőket veszi célba, és másodsorban a szegényebbeket. Tapasztaljuk, hogy a szellemiekben való minden egyes előrelépéssel a harc keményebbé válik.

Sok olyan erő van, ami a hívőt Isten akaratának cselekvésében meg akarja akadályozni: a világ a maga különböző kívánságaival, vonzerejével, a hústest a maga tisztátalan kívánságaival, és az Ördög a maga nagyon kiagyalt fogásaival. Amennyiben ezek a szellemi gyarapodás akadályaiként tűnnek, talán csodálkozunk azon, hogy miért nem távolítja el ezeket Isten, vagy legalábbis miért nem őriz meg bennünket ezektől. Ez a probléma már évszázadok óta sok elmét foglalkoztatott. Számunkra azonban elég azt tudni, hogy a mi mennyei Atyánk, aki mindnyájunknál bölcsebb, megengedi, hogy legyenek számunkra ilyen akadályok. Így legalább nagyon jó okunk van arra, hogy szellemi erőnket építsük, ahogy a természetes életben is csak kemény tréning által épülnek fel izmaink. Különben ellanyhulnak és elerőtlenednek. Egy birkózónak is a küzdelemhez folyamatos edzésre van szüksége. A másokkal való megküzdéshez formába kell magát hozni a küzdelem idejére. Hasonló helyzetben vagyunk mi is. Szellemi erőnk sohasem fog kibontakozni, ha meg vagyunk kímélve a megpróbáltatásoktól, a világ, a hús, és az Ördög kísértéseitől.

Kellene, hogy vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy Jézus is megkísértetett, mint mi (Zsid. 4,15). Lukács elmondja nekünk, hogy Jézus „Szent Szellemmel beteljesedve” ment a pusztába. A kísértés végén pedig a „Szent Szellem erejében” jött vissza (4,1.14). A kísértések legyőzése, magát Jézust is, amikor mint ember volt, megerősítették. Nem ezt kell elérnie a minket érő kísértéseknek is? Ne gondoljuk azt, hogy szellemileg megerősödhetünk csupán keresztény iratok olvasásától és különböző gyülekezeti összejövetelek látogatásától. Az ilyesmi tevékenységek az evéshez hasonlóak. De csak az evés által nem leszünk erősek, dolgoznunk, tréningeznünk is kell. Mivel egyesek elzárkóznak a világi emberektől, és védekező keresztényéletet folytatnak, nem válhatnak szellemileg erősekké.

A szentség is olyan, mint az egészség. Ahhoz hogy egészségesek lehessünk, rendszeres gyakorlatokat kell végeznünk, hogy a betegségekkel szemben ellenállóak legyünk. Ebből látható, hogy át kell mennünk kísértéseken, és azok legyőzése által erősödnünk. Ha ezt kikerüljük, sosem érjük el a célt. Ez is lehet az oka annak, miért is ültette Isten az Éden kertbe a tiltott fát. Ez lehetőséget adott Ádámnak, hogy legyőzze a kísértést és megszentelődjön. Nincs alapja a kísértésektől való félelemnek. Az Úr biztosít bennünket 1.Kor. 10,13-ban, hogy nem érhet bennünket olyan kísértés, amit nem hordozhatunk el.

A 66. zsoltár 10-12 verse egy csodálatos ótestamentumi hely, amely bemutatja, milyen hatalmas nyereséget kaphatunk a próbák és kísértések által. A tűz és víz nem csak gazdagíthatnak minket a szellemiekben, hanem egészségessé is tehetnek. Isten emberei is mindnyájan olyan kísértések tárgyai voltak, amik minket is szorongatnak. Jak. 5,17 azt mondja, még Illésnek is ugyanolyan szenvedélyeknek és hajlamoknak kellet ellenállnia, amiket nekünk is le kell győznünk. Mivel Istennek ezen emberei a kísértéseikben és próbáikban győztek: erősekké váltak és használhatókká Isten kezében. Isten megengedi életünkben a kísértéseket, hogy tesztelhessen bennünket. Isten, mielőtt használni akar valakit, előzőleg leteszteli őt. A magányunkban érő kísértések szükségesek ahhoz, hogy a nyilvánosság előtti bizonyságtételre előkészítsenek bennünket. Ellenállni a kísértéseknek, annyi, mint úszni tanulni. Nem tanulhatsz meg egy nap alatt úszni. De ha eltökélt vagy benne, előbb vagy utóbb, de megtanulsz. Azután már nem fogsz félni a víztől. Ugyanígy, ha eltökéltek vagyunk, előbb vagy utóbb megtanuljuk a kísértések fölötti Krisztusban való győzelem titkát, és azt is, hogy ezután már ne féljünk tőle.

Forrás: Christian Fellowship Church – Bangalore, India (www.cfcindia.com)

Isten fia (szinkronizált)

A készülő egységes világvallás - Idők jelei Podcast

Ebben az epizódban Joseph és Thea a készülő világvallásról és a jelenlegi vallások és vallási szervezetek szerepéről beszélgetnek.

Péter megvallja, hogy Jézus a Krisztus

Jézus az imádkozásról tanít

EGY LEHETŐSÉG VAN

Azt láttuk, hogy a bűnből a törvény megszabadítani nem képes. A törvény csupán Jézus Krisztusra vezérlő mesterünk, azáltal, hogy lehetőségeink végére juttat el bennünket, ahol felismerjük, hogy magunk nem vagyunk képesek megszabadulni a bűntől. A törvény okozza bennünk a keresést, ami által megtaláljuk az egyetlen utat a szabadulásra, Jézus Krisztust. Ő az Éden kertjének bejárata, csak általa érhetjük el ismét a boldogságot. Ez az út viszont több mint csupán egy szájvallomás a benne vetett hitről. Ez kereszthordozást jelent, mégpedig ugyanazokban a lépésekben, melyeken maga Jézus is átment földi életében. Nekünk is meg kell keresztelkedni azzal a keresztséggel, mellyel neki meg kellett keresztelkednie, és ki kell inni a poharat, melyet Ő is kiivott (Máté 20: 23).

Jézus földi élete nem csak a cselekedeteiben példa számunkra, hanem az életútjának állomásaiban is, melyek nélkül soha nem lehet elérni azt, hogy az ő életvitelében, cselekedeteiben is hasonlítsunk hozzá.16Ha valaki elindul ezen az úton, akkor meg fogja érteni a bibliában, hogy az evangéliumok története nem csupán történet, hanem minden, Krisztust valóban követő ember életútjának példázata is. Az, hogy Jézus az út, azt jelenti, hogy nincs más lehetőség az Atyához menni, csakis Ő általa (János 14: 6). Mivel csak Őáltala van a bűnök bocsánata, de ezen kívül csak az Ő életútjának magunkévá tétele által juthatunk el Isten országába (1. János 2: 6). Ez pedig a kereszt útja, mely a világ és a névleges keresztyének számára érthetetlenség, nekünk pedig Istennek ereje, mely által van a meg-tartás (1. Kor. 1: 18). A vallások rendszerekké alakultak át, melyek éppen az üdvösség útját takarják el. Vagy cselekedetek által való megváltást hirdetnek, vagy kegyelem általit a kereszt nélkül.

Mivel minden ember útja egyénileg ki van jelölve Istentől, ezért ugyanazon a folyamaton különbözőképpen és különböző módon megyünk át. Itt időben is átfedések vannak, melyeket sokszor még a saját életünkben se értünk meg, annál kevésbé vehetjük a bátorságot arra, hogy mások megtérése, újjászületése felett kategorikusan ítéletet mondjunk. Aki időben és módszerben sablonokban gondolkodik, legyen az egyén vagy vallási közösség, és ezeket a sablonokat igyekszik ráhúzni minden emberre, és csak azokat fogadja el újjászületett embereknek, akik ezeken a sablonokon mentek keresztül, az olyan egyáltalán nem érti a megtérés és újjászületés lényegét. Ott már nem Jézus az alap, hanem a tagfelvétel módja. Az újjászületés szellemi dolog. Ezért nem köthető semmiféle földi cselekedethez vagy rituáléhoz, és nem is támasztható arra igény, hogy ez minden embernél ugyanazon sablon szerint történjen, ugyanolyan időbe-osztásban. Amikor a közösségben a valódi újjászületés megszűnik már, akkor lép előtérben a külső forma és kap egyre nagyobb hangsúlyt.

Ebből születtek meg a vallási gyakorlatok, melyek egyre inkább jól megrendezett, ünnepélyes külsővel lettek felruházva, hogy így az érzelmekre hatva a lényegről eltereljék a figyelmet. Egy ilyen helyzetben már nem Jézus Krisztus áldozata van közép-pontban – még akkor se, ha azt mondják -, és nem az Ő keresztjének jelen-tősége van kidomborítva, hanem a formaságok és az emberi közbenjárás. Ebben az írásban ezeket szeretnénk valamelyest leleplezni. Nem azért, hogy ítélkezzünk egyes hitfelekezetek gyakorlata felett, vagy hogy17kipellengérezzünk ilyen gyakorlatokat, hanem azért, hogy felismerjük, hogy ezek mennyire akadályai lehetnek egy igazi megtérésnek. Mindaz, ami egy megtérésnél a gyakorlatban történik egy gyülekezetben, nem eszköze a megtérésnek, hanem a szellemi világban végbe-menő dolgok jelképe. Ezeket a jelképeket nem azért rendelte el az Úr, hogy abban magát a szövetségkötés eszközét véljük felfedezni, hanem hogy segítsen hit által megfogni a testi szemeinkkel nem látható, a szellemi világban végbemenő nagy dolgokat. Hasonlóan, mint ahogy az ószövetségi törvényben se a dolgok valósága, hanem annak árnyéka volt meg csupán (Zsid. 10: 1) Ezért nem csak az írások szerinti megtérésről beszélünk, hanem szembe állítjuk vele az emberi hamisítványokat is, melyek – mint említettük – akadályai, gátjai az igazi megtérésnek.

Powered by Blogger.hu